2 Sámuel 7

2 Sámuel 7, 1 Krónika 17

1. Isteni, emberi, démoni
• Amikor Dávid békességben élt, akkor jutott eszébe, hogy Isten jobbat érdemel, mint ő.
• A király a prófétához fordul a papok munkahelye ügyében.
• A Dicséret Sátra egy nagyon istenközpontú és jó szellemi döntés volt.
• Nátánnak tetszik ez az új ötlet: a Templom. Egy bölcs, Isten közelségében élő ember első reakciója.
• De ez emberi reakció, hiába próféta.
• Éjjel álom: Isten mást akar.
• Nátán nem fél visszamenni és korrigálni: beismeri, hogy előző véleménye csak az ő emberi véleménye volt.
• Vigyázzunk mind a saját, mind a mások véleményével, vizsgáljuk meg, Istentől van-e valóban?
1Thessz5:21: „Mindent megpróbáljatok, ami nemes, megtartsátok!”
• Dávid és Nátán esetében (és sok más esetben is) nem elsősorban hamis prófétaságról, hanem az emberi gondolkodásmód megnyilvánulásáról van szó.
Ézs55:8: „Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim, úgymond az Örökkévaló.”
• A hamis prófétálás egy sokkal súlyosabb, akár démoni szint.
2Pt2:1: „Ámde hamis próféták is támadtak a nép között, mint ahogy köztetek is lesznek hamis tanítók, kik veszedelmes szakadásokat csempésznek be, kik a mi parancsolónkat, aki megvásárolta őket, megtagadják, ezek hirtelen veszedelmet vonnak magukra.”

2. A dávidi szövetség
• Dávid akar Istennek házat építeni, de végül Isten pont az ellenkezőjét ígéri meg. Feltétel nélküli szövetség.
• A 12-16 versekben feltűnik Salamon mögött a Messiás is. (||Zsid1:5)
Zsolt89:4-5,27-38: „Szövetséget kötöttem kiválasztottammal, megesküdtem Dávid szolgámnak: mindörökre megszilárdítom magzatodat, fölépítem trónodat nemzedékre meg nemzedékre. Szela.”
• Ez az ábrahámi szövetség folytatása.
1Móz35:11, 17:16,6: „És megszaporítlak téged igen nagyon és népekké teszlek, és királyok származnak majd tőled.”
1Móz49:10: „Nem távozik a jogar Júdából és a törvény pálca lábai közül, mígnem eljön Silóba és az övé a népek hódolata.”
Jer7:10-12: „azután jöttök és álltok előttem e házban, mely nevemről neveztetik és azt mondjátok: mentve vagyunk, - azért, hogy megtegyétek mindez utálatosságokat. Vajon latrok barlangja lett-e e ház, mely nevemről neveztetik, a ti szemeitekben? Én is íme láttam, úgymond az Örökkévaló. Mert menjetek csak az én helyemre, mely Silóban van, ahol azelőtt lakoztattam nevemet és lássátok, hogy mit cselekedtem vele Izrael népem rosszasága miatt.”
• Dávid Fia, de már előtte létezett, ő alkotta Dávidot(!) (Mt22:42-45||Zsolt110:1; Jn8:58).

3. Legyen nekem a te beszéded szerint
• Dávid kapott egy ígéretet.
• Isten emlékeztette, hogy mindent tőle kapott (8. v.) és Dávid most elismeri ezt maga is (18. v.).
• Megalázta magát Isten előtt is, nem csak a szolgálók előtt, mint a 2Sám6-ban.
• Elismeri, hogy mindenét, amije van, Istentől kapta.
• Azt kéri imájában, hogy legyen úgy, ahogy Isten mondta.
• Hitetlenség? Hit!
• Megvallja, hogy elhiszi, hogy úgy lesz: „tégy úgy, amint szóltál. Megvalósul és nagy lesz a neved örökre”
Lk1:38a: „Itt van az Úr rabszolgálója – szólt erre Mária. Ahogy mondtad, úgy történjék velem.”
• Isten szava kiment és Dávid hisz benne, hogy nem tér vissza üresen (Ézs55:11).
1Móz27:33b: „megáldottam őt; áldott is lesz”

• Az 1Krón22:8, 28:3-ban újabb részletek derülnek majd még ki Isten ekkor elhangzott üzenetéről...

Zsolt131

csak 2 Sámuel 7, csak 1 Krónika 17:1-27, közös anyag

¹Volt pedig, midőn Dávid király lakott a házában s az Örökkévaló nyugalmat szerzett neki köröskörül mind az ellenségeitől, ²szólt Dávid király Nátán prófétához: Íme, nézd csak, én cédrusházban lakom, az Örökkévaló Isten szövetségének ládája pedig szőnyegek között lakik. ³Erre szólt Nátán Dávid királyhoz: Mindazt, ami szívedben van, menj és tedd meg, mert az Örökkévaló Isten veled van.
⁴És volt azon éjjel -- lett az Örökkévaló Isten igéje Nátánhoz, mondván: ⁵Menj, szólj szolgámhoz Dávidhoz: Így szól az Örökkévaló: vajon te akarsz-e nekem házat építeni, lakásomra? Nem te fogod. ⁶Bizony nem laktam házban azon nap óta, hogy fölvezettem Izrael fiait Egyiptomból mind e mai napig, hanem jártam sátorból sátorba és hajlékból hajlékba. ⁷Valamerre jártam mind az egész Izrael fiai közt, vajon szóval szóltam-e Izrael törzsei bíráinak egyikéhez, ahhoz, akit rendeltem, hogy legeltesse népemet, Izraelt, mondván: miért nem építettetek nekem cédrusházat? ⁸Most pedig így szólj szolgámhoz, Dávidhoz: így szól az Örökkévaló, a seregek Ura: én vettelek téged a rétről a juhok mögül, hogy fejedelem légy népem fölött, Izrael fölött. ⁹És veled voltam, valamerre mentél, kiirtottam mind az ellenségeidet előled, szereztem neked nagy nevet, amilyen a legnagyobbak neve a földön; ¹⁰hogy helyet rendeljek népemnek Izraelnek s elplántáljam, hogy lakjék a maga helyén és ne reszkessen többé és ne enyésztessék és ne sanyargassák őt továbbra a gazság embereinek fiai mint annakelőtte, ¹¹ama naptól fogva, hogy bírákat rendeltem Izrael népem fölé és megaláztam és neked nyugalmat szereztem mind az ellenségeidtől. Tudtodra adja tehát az Örökkévaló, hogy házat alapít és épít majd neked az Örökkévaló: ¹²s lesz midőn betelnek napjaid és fekszel hogy elmenj őseid mellé, akkor fenntartom utánad magzatodat, mely testedből származik, azt aki lesz fiaid közül, és megszilárdítom királyságát. ¹³Ő épít majd házat nekem, nevemnek, s megszilárdítom királyságának trónját mindörökre. ¹⁴Én leszek neki atyjául és ő lesz nekem fiamul, és akit, ha bűnt követ el, megfenyítek emberek vesszejével és emberfiák csapásaival; ¹⁵de szeretetem el nem távozik tőle, amint eltávoztattam Saultól, attól, aki előtted volt, akit elmozdítottam előled. ¹⁶S fennmaradni engedlek az én házamban és maradandó lesz a házad és királyságod örökre előtted az én királyságomban, trónod szilárd lesz örökké. ¹⁷Mind a szavak szerint és mind e látomás szerint - aszerint beszélt Nátán Dávidhoz.
¹⁸Ekkor bement Dávid király, leült az Örökkévaló színe elé és mondta: Ki vagyok én, oh Uram Örökkévaló Isten, és mi a házam, hogy eljuttattál engem idáig! ¹⁹És még csekély volt ez a szemeidben, oh Uram Örökkévaló Isten, szolgád háza felől is beszéltél messze időre és tekintettél engem, mint aki az emberek sorában magasan áll, Örökkévaló, oh Isten! S ez tanítás az embereknek, oh Uram, Örökkévaló. ²⁰De mit beszéljen Dávid még továbbra is hozzád a dicsőségről, mely szolgádat érte, hiszen te ismered szolgádat, Uram Örökkévaló. ²¹A te igéd és szolgád kedvéért és szíved szerint cselekedted te mind e nagy dolgokat, tudatván azt szolgáddal. ²²Ezért nagy vagy Örökkévaló, Isten, mert nincs olyan mint te és nincs Isten rajtad kívül, mind aszerint, amit hallottunk füleinkkel. ²³És ki olyan mint néped, mint Izrael, egyetlen nemzet a földön, melyet Isten ment megváltani magának népül, hogy szerezzen magának nevet és hogy tegye értetek e nagy dolgot és félelmetes dolgok által, kiűzvén néped elől, a te országodért néped miatt, melyet megváltottál magadnak Egyiptomból nemzetektől és isteneiktől. ²⁴És megszilárdítottad és megtetted magadnak népedet, Izraelt, magadnak népül örökre, és te Örökkévaló, lettél nekik Istenük.
²⁵Most tehát, Örökkévaló, Isten, azon szót, melyet szóltál szolgád és háza felől, valósuljon meg, tartsd fönn örökre és tégy úgy, amint szóltál. ²⁶Megvalósul és nagy lesz a neved örökre, midőn mondják: Az Örökkévaló, a seregek Ura, Izrael Istene, Isten Izrael fölött, Dávid szolgád háza pedig szilárd lesz előtted. ²⁷Mert te, Istenem, Örökkévaló, a seregek Ura, Izrael Istene, kinyilatkoztattad szolgád fülébe, mondván: házat építek neked - ezért bírta rá szolgád a szívét, hogy merészeljen imádkozni előtted hozzád ezzel az imával. ²⁸Most pedig, Uram, Örökkévaló, te vagy az Isten és igazság lesznek szavaid, melyekkel kimondtad szolgád felől ezt a jót. ²⁹És most, úgy akartad, hogy megáldjad szolgádnak házát, hogy örökre előtted legyen; mert te, Uram, Örökkévaló, szóltál és a te áldásoddal áldassék meg szolgád háza örökre.

Zsolt89 ²⁷Ő szólít engem Atyám vagy, Istenem és segítségem sziklája; ²⁸én meg elsőszülötté teszem őt, legfelsőbbjévé a föld királyainak. ²⁹Örökké megőrzöm neki kegyemet, és szövetségem hűséges iránta. ³⁰Mindig maradóvá teszem magzatát és trónját olyanná, mint az ég napjai. ³¹Ha elhagyják fiai tanomat és rendeleteim szerint nem járnak; ³²ha törvényeimet (chuqqá – szívbe írt természettörvény) megszentségtelenítik és parancsaimat (micvá –parancs áldást eredményező jócselekedetre) nem őrzik meg: ³³vesszővel bűntetem meg elpártolásukat és csapásokkal bűnüket. ³⁴De kegyemet nem bontom meg, hogy elvegyem tőle, és nem tagadom meg hűségemet. ³⁵Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, s a mi kijött ajkaimon, nem változtatom meg. ³⁶Egyet esküdtem szentségemre, nem hazudom Dávidnak: ³⁷Magzata örökké lesz, és a trónja mint a nap előttem; ³⁸mint a hold szilárdan lesz örökké és tanú van a mennyben, hűséges. Szela.